Minden ember a maga sorsa kovácsa

2020.11.07

A döntéseid és a lehetőségeid határozzák meg azt, hogy merre mész az életben. A lehetőségek kapuja minden pillanatban kitárul előtted. Vagy tanulsz belőle, megfogod és élsz vele, vagy pedig elengeded, aztán lehet sírni-ríni. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy soha semmit nem erőszakoltad rád. Nem erőszakolják rád a munkahelyed, nem erőszakolják rád a családod, semmit sem.

Ki kényszerít téged erre?

Te! Mégis nyivákolsz, és lehajtott fejjel teszed a dolgod, mert te így döntesz!

Amikor elkezdődött a COVID-vírus - nem is volt az olyan régen - kétségbe estünk, hogy mi lesz most. Nincs is azzal semmi probléma, ha első körben csak és kizárólag a saját életedet féltetted. Második körben viszont gondold végig, hogy kik voltak azok az emberek, akiket féltettél, akiket szorosabban húztál magad mellé és minden nap elmondtál egy imát, hogy csak nekik ne essen bajuk. Emlékszel még erre a helyzetre?

Emlékszel arra az egy-másfél hónapra - kinek mennyi - amennyit otthon töltöttél és közben örültél neki, ha nem kapsz negatív híreket és a családod és a barátaid jól vannak?

Nagyon gyorsan elfelejtettük ezt az egész dolgot, úgy látom, mert semmit nem változott a világ, pedig a jelek mindenhol ott vannak.

Emlékezz csak vissza! Lezártuk a határainkat. Volt, aki szidta a kormányt, volt, aki nem, de ne politizáljunk, ez a része most teljesen mindegy. Lezárultak a határok, bezárkóztál a magad kis kuckójába. Aztán, amikor megszűnt a veszély vagy egy picit úgy éreztük, hogy megszűnt a veszély, abban a pillanatban el kezdtük az életünket élni újra, de menet közben, azért jöttek a jelek. Földrengés a horvátoknál, féltünk nehogy itt is legyen. Aztán jöttek az elemi katasztrófák, a tüzek, a viharok, az árvizek, balesetek. Kapkodjuk a fejünket és még mindig nem változtattunk semmin. Semmit nem tanultunk a COVID-ból. Semmit sem veszünk észre, csak ugyanúgy rohanunk tovább és tovább. Mit is tanít nekünk ez az egész történet?

Valószínű megtanítja azt, hogy legyél türelmesebb, hogy döntsd el, hogy mit akarsz az életeddel kezdeni! Ki vagy te? Ezt találd meg legelső körben! 

Ha olyan munkád van, amit gyűlölsz csinálni, akkor tegyél róla és változtass! Hiszen, ne feledd, senki nem kötelez arra, hogy te azt tedd! Mégis, ugye most azt mondod, mert könnyen beszélsz, mégis valamiből meg kell élni. Teljesen igazad van, valamiből meg kell élni és, ha neked nincs más lehetőséged? Lehetsz te bolti eladó, lehetsz fodrász, szerelő, teljesen mindegy, ami éppen vagy, amit éppen dolgozol...de hol az alázat?

Egy bolti eladóként - és megemelem a kalapom, ha mindez nem igaz és minden tiszteletem a tiéd - nem tudsz mindig kedves és türelmes lenni azzal a vevővel, azzal a nénivel, aki kotorássza az aprópénzt a bukszájában. Ő vajon ezt miért teszi? Mert valószínű nincs neki több és ki kell számolnia. Belegondoltál ebbe meg abba, hogy miért sír annak a fiatal hölgynek a gyerkőce? Lehet, hogy azért, mert nem kaphatja meg azt a játékot, cukorkát, amit szeretne, mert nincs miből. Lehet, hogy neki már nincs munkahelye, de te is féltetted a tied, ezt ne felejtsd el, most fel vagy háborodva. Ha olyan helyen dolgozol, ahol emberekkel kell foglalkozni - hiszen te ezt döntötted - akkor legyen benned alázat az emberek felé. Nem ő tehet arról, hogy neked éppen eleged van az emberekből. Akkor vegyél ki három nap szabit, gondold végig, amit most mondtam és lépj tovább. Ha viszont úgy gondolod, hogy ezt nem, mert te ezt szeretnéd csinálni, amit most dolgozol, akkor tedd oda magad, szedd össze a türelmed és gondolj mindig arra, hogy mitől féltél a legjobban, mert úgy tudsz előre haladni.

Nem az a fontos, mennyi pénzed van. Nem az a fontos, hogy milyen körülményeid vannak, az a fontos, hogy ember légy, hiszen erre a világra első körben embernek születtünk.

Te sem vagy szent, én sem vagyok az. Ember vagyok, te is, én is és az emberségünket kellene végre-valahára megtanulni, mert addig jön az újabb és újabb katasztrófa. Addig emelkedik újra a COVID-os betegek száma, amíg mindezt fel nem ismerjük.

Egy fecske nem csinál nyarat, na de sok?

Az már csinál, talán. Akkor talán beindul egy változás, hiszen minden változás piciből indul, és úgy válik naggyá. Hát változtass te! Változtatok én! Változtassunk mindannyian! 

Viszont, amit most látok, pl. ha bemegyek egy boltba, úgy néznek rám az eladók, hogy mi a frásznak jöttél ide. Ha elmegyek egy fodrászhoz, ki van akadva, mert ő akarja nekem megszabni, hogy mit csinálhatok, milyen frizurám lehet. Ezt a sort még sorolhatnám... Úgy rohanunk az úton, úgy vezetünk, mint egy őrült, mint aki rohan a vesztébe és valójában a vesztünkbe rohanunk, hiszen nem változtatunk. Hát állj meg és gondolkodj, hiszen a COVID megengedte neked, hogy megállj és gondolkodj! Akkor tedd meg! Most és aztán változtass most, ebben a pillanatban az életeden! Gondold végig, hogy mi az, amit szeretnél, hogy miért is élsz, ki vagy te! Ha nem tudod ki vagy, akkor gáz van, de nyilván tudunk rá megoldást találni és tudok neked ebben segíteni! Ha így folytatódik, sajnos biztos, hogy lesz második hullám, biztos, hogy lesznek tovább is elemi csapások, mert ezek mind-mind jelek, amikből olvasni kell, amiket észre kell vennünk! A spirituális világ rettenetesen megnyílott előttünk, de nem a hasznunkra válik, hanem egyre inkább csak az egot simogatjuk. Valószínű nem fog neked tetszeni ez az oldal. 

Köszönöm, hogy elolvasod, köszönöm, ha néha meglátogatod, de ez nem egy ego-simogató oldal, ez kőkeményen a lelki fejlődésnek szól, és azt ne feledd el, hogy azért születtél erre a földre, hogy a lelked fejlődni tudjon. 

Emberként, nagy betűs Emberként.